Háát, hol is kezdjem. Ma nagyon nehéz napom volt.
Éjjel folyamatosan felébredtem, fájt a fogam, elment a cumim, meg még a nyulak is fáztak a mezőn. Szóval borzalmas egy éjszaka volt. Hajnalban szegény Anya már háromszor is kivett a kiságyból, ringatott meg mindenfélét susmogott a fülembe, hogy segítsen, de nagyon nehezen sikerül csak megnyugodnom és visszaaludnom. Hatkor aztán megreggeliztem, kaptam friss toalettet és ruhácskát, de továbbra is nagyon nyomott voltam. Anya bolondozott nekem mindenfélét, meg játszott velem, meg sokat nyugtatott, de valahogy továbbra sem voltam a helyzet magaslatán.
Éjjel folyamatosan felébredtem, fájt a fogam, elment a cumim, meg még a nyulak is fáztak a mezőn. Szóval borzalmas egy éjszaka volt. Hajnalban szegény Anya már háromszor is kivett a kiságyból, ringatott meg mindenfélét susmogott a fülembe, hogy segítsen, de nagyon nehezen sikerül csak megnyugodnom és visszaaludnom. Hatkor aztán megreggeliztem, kaptam friss toalettet és ruhácskát, de továbbra is nagyon nyomott voltam. Anya bolondozott nekem mindenfélét, meg játszott velem, meg sokat nyugtatott, de valahogy továbbra sem voltam a helyzet magaslatán.
Pedig Apa még mesélt is nekem. Aztán megettem a tízóraimat, 200g almapürét csirkével (imádom, csak úgy habzsolom), valahogy visszatért a régi nyugalmam. Anya rámaggatta a "téli ruhám", ami igazából egy piros overall, fényvisszaverő csíkokkal meg valamilyen víztaszító bevonattal. Szerinte. Majd meglátjuk. Szóval bepakoltak ebbe a cuccba, és elmentünk vásárolni. Az tetszett, mert bennemaradtam a hordozóban, csak áttették arra a fémkocsira, amibe gyűjtögettek egy csomó holmit, amit végül Apa felcipelt a lakásba. Szóval végig a saját kényelmes kis hordozómban ültem, nézelődtem, és nagyon tetszett a sok-sok fény és a sok-sok szín. A végére egész jól elaludhattam, mert nem emlékszem, hogy kerültünk haza, csak arra, hogy Anya vigyorog rám, és a ház előtt vesz ki az ülésből. Na, ez volt a nap legbékésebb része...Hazaérve megettem az ebédet, kiszívtam az egész cumisüveget. Jól el is fáradtam, és elszenderedtem. De az a dög fogfájás megint felkeltett. Próbáltam jelezni Anyának, hogy ez most nagyon rossz, és végül meg is értette, de addigra már nagyon sokat kellett ordítanom. Anya végül megmasszírozta az ínyemet és megrágcsáltam az ujját is, de most nem segített igazán, mint máskor. Aztán valami mázgát kent az ujjára, és azzal is megmasszírozta az ínyemet. Az a valami finom volt, és végre elmúlt a fájdalom.
Aztán vacsoráig mellette játszottam az ágyon, hason feküdtem, és a lepedő redőit tologattam-huzogattam. Meg anya ujjait rángattam. Végül Apával fürödtünk egy jót, sokat vigyorogtunk, aztán megkaptam a vacsorát, és végül eltettem magam holnapra.
Megpróbálom kipihenni ezt a katasztrofális napot, és közben nagyon reménykedem, hogy ez a fájdalom a számban nem talál meg holnap megint.
Bizony-bizony, sokszor nagyon nehéz a csörgőrázók élete...
Utolsó kommentek