Székely Panna feljegyzései

Meggyógyultam. De azért lekopogom. Szóval meggyógyultam, illetve csak majdnem teljesen. Már nem kell porszívózni az orromat. Ezt nem bánom. Nem is köhögök, csak mutatóba, hogy ilyet is tudok. Ezt sem bánom. Viszont kint hideg van, és ezért ma nem mi vittük Apát dolgozni. Ezt bánom. Nem szeretek a hordozóban ülni a nagy téli overallomban, de viszont olyan jót lehet nézelődni. Meg is kérem majd Anyát, hogy legalább a Keresztanyához sétáljunk be. Az nincs messze, és legalább nézelődhetek kicsit.
Apa azt mondta, hogy nem is baj, hogy nem vittük be, mert jegesek az utak. A Mazdán meg nincs téligumi. Mondjuk a babakocsin sincs, meg is kell kérdeznem Anyát, hogy így is tudunk-e menni, de azért nagyon remélem, hogy igen.

Ma Skype-oltam a Nagyival. Anya elindította nekem a webkamerát, és a kezembe kaparintottam a fejhallgatót, amin a mikrofon is van. Úgyhogy végre elmesélhettem a Nagyinak, hogy mi is van velünk manapság, mert Anya sosem a fontos dolgokról beszél. Nem mondja el például, hogy mennyire finom az a műanyag nyuszi, amit tegnap rágcsáltam, hogy milyen helyes játékok forogtak tegnap este a kiságyam felett, és azt sem, hogy ma Apával reggeliztem, az egész cumisüveget kiszívtam, ami finom volt. Meg azt sem, hogy milyen jókat szoktam velük röhögcsélni. Nagyapának is elmeséltem volna, de Anya nem hívta fel. Azt mondta, hogy most nincs bejelentkezve. Miért? Hova? Ezt én nem értem...
Aztán délután meglátogattuk egy röpke pillanatra a Keresztanyát, de sajnos nagyon el volt foglalva, úgyhogy nem nagyon ért rám. Sajnáltam nagyon, de Anya megígérte, hogy nemsokára megint találkozhatom Vele.
Aztán délután Anyának nagyon fájt a feje. Tudom, hogy ez milyen rossz, mert tegnap egész délután üvöltöttem, annyira fájt az enyém. Anya azt mondta, hogy "front van". Az mi? Nem tudom, ő hogy bírja ki üvöltés nélkül, bár tegnap neki is fájhatott, mert ő is üvöltött. Igaz, hogy csak egy kicsit. Na mindegy, ezt majd még azért tisztázom Vele...