Tudok vadászni. Gattitól tanultam, hogy kell. Odanyúl a prédáért a mancsával, toszogatja, pofozgatja, lökdösi, aztán a szájába veszi. Mármint a műegerét. Mivel nekem nincs műegerem, és kézközelben csak két távirányító volt, úgy gondoltam, hogy ezeken próbálom ki a frissen tanultakat.
Kiválasztottam a közelebbit (hehe), és nyúlkáltam érte, hörögtem, énekeltem neki, hogy jöjjön közelebb. Végül elértem, és nagy nehezen közelebb húztam. Megszereztem! Ekkor kezdődött a második felvonás. Nyomkodtam, lökdöstem, ütögettem, forgattam előlről hátra, hátulról előre, épp csak a szájbavétel nem mert, mert ott már a cumi tartózkodott. De már nem kell sokáig csiszolnom a tudásomat, mert szépen alakul.

Aztán ma reggel meglepetésben volt részem. Emlékeztek arra a tuti kis játszószőnyegre, ami Mia barátnémnak van? Na, ma reggel találtam itthon is egyet. Anya azt mondta, hogy ez a Déditől és a Keresztnagymamától kaptam. Kedves Dédi és Keresznagymami, nagyon szépen köszönöm!
Nagyon tetszik. Nem is engedtem Anyának, hogy kivegyen. Sivítottam, mint a kismalac. Úgyhogy most aludni is itt alszom benne. Két játék között természetesen.

Kedves ismert és ismertetlen babatársaim! Játszószőnyeget mindenkinek! ("Dááá-dááá-ddááá-prrrrrfffff-táááá-tá-tá-ddááááá!")