Karácsonyra (az még nem tudom, mi, de majd valaki biztos elmeséli) Nagypapától kaptam egy új kiságyat. Igazából a kiságy félrevezető név, mert elég nagy az ágy. Anya azt mondta, hogy még iskoláskoromban is jó lesz! Jó, jó, de kérem valaki árulja majd el alkalomadtán, hogy mi is az az iskola!
Szóval kiságy-nagyágy. Vannak nagy ágyneműtartó (az mi?) fiókjai és pelenkázója (ezt tudom, hogy mi) is, méghozzá igazi kisszekrénnyel. Anya mondta, hogy ez lesz majd éjjeliszekrényem, amikor nem kell majd pelenkázni. Hűűha, azt még nem tudom elképzelni. Mármint nem az éjjeliszekrényt, hanem a pelenka nélküli létet. Akkor majd mindig bepisilek? Vagy hogy lesz? Na mindegy, ez majd kiderül amikor eljön az ideje, most térjünk vissza az ágyra. Szóval most azért még rácsos, mint a régebbi, de magasabban vagyok benne és nagyobb is, ráadásul az a fehér, azt hiszem matracnak hívják, az is sokkal nagyobb és kényelmesebb benne. Mostmár mondhatom nyugodtan, mert tudom, egy éjszakát aludtam benne. Nagyon finomat. Tudok kényelmesen oldalra fordulva aludni, anélkül, hogy felkenődnék az oldalán a rácsokra. És a cumim sem esik ki azonnal a rácsok között, ha kicsúszik a számból, hanem megpihen szépen mellettem és megtalálom reggel, amikor felébredek. Szóval igazán nagyon jó ágyikó, kedves Nagyapa, ezúton is nagyon szépen köszönöm! Bár ezt majd átadom személyesen is, amikor legközelebb találkozunk ("dááá-dááá-dááááá-tá-tá-tááá-áá-áááááá").Továbbá aktuális hír, hogy megtanultam tapsolni. Anya sokszor játszotta velem, hogy összeütögette a két kezemet. Nagyon jókat nevettem rajta, de nem értettem, hogy ez az egész mire jó. Aztán mondta, hogy ezt hívják tapsolásnak. Addig-addig próbálkoztam én is, míg sikerült. Ma reggel az Apa ölében elfogyasztott finom reggelim után meg is mutattam Anyának, hogy már mit tudok. De azért ezt nem osztogatom csak úgy, hiába mondják nekem, hogy "Tapsolj, Panna!" vagy hogy "Ügyes Panca, mutasd meg, hogy kell tapsolni!", csak akkor tapsolok, amikor nekem tetszik. Vagy amikor meghat a kérő szó, vagy amikor megértem, hogy ezt szeretnék tőlem. De azért ügyes és okos vagyok már (Apa mondta), és sokszor megmutatom. Majd legközelebb időben szólok Anyának, hogy most tapsolni fogok, hogy végre lefotózhasson és kitehesse ide, mert eddig mindig lemaradt a mutatványról.
Jut eszembe mutatvány. Apával van egy magánszámunk. Fekszünk egymással szemben, én cumizok, ő nem cumizik. Odahajol hozzám, szájával megfogja a cumimat kívülről, és odaadom neki. Ekkor ő cumizik, igaz kívülről, én meg nem. Aztán megint odahajol hozzám, én kinyitom a szám és átveszem a cumikámat, ő odaadja. Ekkor megint visszaáll a világ rendje: én cumizom, ő meg nem cumizik, Anya nagyon vigyorog.
Na, erről van videó is, megkérem Anyát, hogy tegye ki ide.
Utolsó kommentek