Nna, végre rá tudtam venni Anyát, hogy írjunk. Illetve, hogy írja amit diktálok, amíg el nem felejtem, hogy mi minden történt.
Szóval, kezdjük az elején. A Nagy Ünnepi Rohanás előszele már megcsapott minket 22-én, amikoris engem kendőbe pakoltak, és együtt elintéztük az utolsó bevásárlásokat. Ezt végülis elnézem, mert kaptam több rakasz kaját, meg pelusokat (házi nevén tasak).
Szóval, kezdjük az elején. A Nagy Ünnepi Rohanás előszele már megcsapott minket 22-én, amikoris engem kendőbe pakoltak, és együtt elintéztük az utolsó bevásárlásokat. Ezt végülis elnézem, mert kaptam több rakasz kaját, meg pelusokat (házi nevén tasak).
Aztán másnap, 23-án menthetelenül elkezdődött az ominózus Naaagy Karácsonyi Rohanás. Eleinte nem értettem, hogy Anyáék miért fáradtak már a gondolatától is, de mostmár azért kapisgálom.
23-a még nem volt olyan veszélyes, akkor a Dédinél voltunk, ahova jöttek a Keresztmamiék, a Nagyi és a Keresztnagymami is.
Szerencsére Anyáék magukkal hozták a játszószőnyegemet is, úgyhogy legalább ismerős terepen mozoghattam. Később még aludnom is sikerült rajta, de nem szaladjunk ennyire előre. Ajándékot is kaptam, mert igaziból a játszószőnyeget karácsonyra kaptam, de már előre odaadták, hogy sokat játszhassak vele, mielőtt kinövöm. Ezt mondjuk nem értem, hogy lehet egy szőnyeget kinőni? Sebaj, nem ez lesz az első dolog, amihez nem értenek a felnőttek. Meg kaptam még helyes rugdalózókat is meg mindenféle egyebet is, például jó kis zörgős rázókát. Mindent összevetve nagyon jól éreztem magam, mindenki játszott velem, finomat ettem, természetesen a kedvencemet. Mondjuk desszertnek hiába próbáltam mindenféle sütiket szerezni, mindig lenyúlták. Úgyhogy a sütiszerzést még a jövőre nézve fejlesztenem kell. Aztán hazajöttünk, és rápihentünk a másnapra. Értsd ez alatt, hogy Apával aludtunk, Anya meg nem mert mozogni (pislogni azért igen), hogy fel ne ébredjünk Apával. A kis lakás hátrányai.
24-én reggel először fordult elő rövid életemben, hogy FELKELTETTEK REGGELIZNI!!! Nem is értettem. Jó, azért az Apától kapott tejcit nem utasítottam vissza, elvégre gyerek vagyok, nem hülye, de azért néztem kicsit bután. Aztán felöltöztettek megint a tegnapi csini ünnepi ruhácskába, ami már két hete állt a szekrényben, és valószínűleg többet nem is lesz már rajtam, legfeljebb Anya szülinapján, mert az most lesz és addig talán csak nem növöm ki. Szóval ünnepi puccparádé (amúgy nagyon csinos voltam), és indulás. Ez elmondva ennyi, valójában Apa hármat fordult a kocsiba, mert felhozott egy csomó mindent az autóból, hogy beférjenek az ajándékok. Aztán végül lementünk mi is és elindultunk.
Először a Mamához mentünk Budaőrsre (Ő Apa Édesanyja) és ott Karácsonyoztunk. Apáék előrelátóak voltak, és egész megint hozták a szőnyegemet, úgyhogy megint tudtam jól aludni. Úgyhogy a lényegre nem emlékszem, mert átaludtam, de amikor fent voltam, Apáék nagyon mosolyogtak, szerintem nekik is jó volt.
Aztán megint öltözés, indulás, most a Nagyiékhoz. Itt megint nagy sikerem volt, megint mindenki velem játszott, és láttam akkora óriási karácsonyfát, hogy el sem hiszitek. Elfoglalta a fél szobát, és mindenki csak kerülgette. Nagyi azt mondta, hogy a Keresztmami választotta, és már nem tudott mit tenni, hogy kisebb legyen, a Keresztmami viszont vigyorgott, mint a tejbetök, hogy ekkora fát sikerült szereznie. Igazából szerintem a Keresztmaminak van igaza, én is a nagy karácsonyfára szavazok. Igaz ugyan, hogy nem sikerült alábújnom, mert ott sok ajándék volt, de azért mindent bevetettem, hogy közelebb kerüljek a fához. Szerintem jövőre ez is jobban fog menni.
Megebédeltem (mivel még mindig Karácsony van, megint a fő kedvencemet kaptam, hurrááá), és aludtam is egy kicsit.
Aztán jött az ajándékozás. Nagyitól kaptam rengeteg bodyt, finom puha zoknikat, rugdalózókat, meg egy háromrészes nemtudommit, ami áll egy nadrágból, egy pulóverből meg egy kapucnis mellényből. Még állítólag nagy nekem, majd kiderül, hogy pontosan mi is ez, ha végre rámadják. És végre nem rózsaszín, már kezdtem azt hinni, hogy életem végig rózsaszínben kell majd járnom. Keresztanyáéktól meg kaptam egy órát, ami egy csíkos tigris valójában, csak a hasában óra van, és a falra lehet tenni, meg egy ugyanilyen tigrist, csak az finom puha és ölelni lehet és az ágyikómban lakik, meg egy nagyon helyes pizsamát, de még az is nagy. Hiába, akárki akármit mond, világosan látszik, hogy nőnöm kell, nincs mese.
Végül a nap utolsó programpontjaként felmentünk Nagyapához, és ott is Karácsonyoztunk. Nagyon tetszett, hogy a kandallóban valami nagyon meleg és világos izé volt, azt mondták rá, hogy tűz. Megint a szőnyegemen feküdtem, és megint aludtam egy kicsit - hiába, fárad az ember, na. Aztán kaptam tejecskét uzsonnára. Itt is volt ajándékozás, de én már megkaptam az ajándékom: egy ágyacskát, amiről itt írtam.
Itt is jól éreztem magam, különösen az a tűznek nevezett izé tetszett, no meg a naaagy fehér kutya, a Betyár. Igaz, hogy csak távolról, de azért Boldog Karácsonyt kívántam neki.
Mindezek után még hazamentünk, és beestünk az ágyba, illetve én előbb a kádba, aztán Anya ölébe (vacsora), és végül tényleg az ágyba. Apáék is kivoltak rendesen - most már én is értem, hogy miért. Mondjuk én annyira nem fáradtam el, igaz, hogy én mindenhol aludtam egy kicsikét.
Igazából minden nagyon tetszett, sokat játszottak velem, sokat mosolyogtam, szépek a Karácsonyfák és finomak a karácsonyi illatok. Azt hiszem, szeretni fogom ezt az ünnepet, csak majd megkérem Anyát, hogy csináljuk valahogy kevésbé fárasztóan.
P.s. A fotók egy része már megvan, de még majd jönnek a Nagyapától is!
23-a még nem volt olyan veszélyes, akkor a Dédinél voltunk, ahova jöttek a Keresztmamiék, a Nagyi és a Keresztnagymami is.
Szerencsére Anyáék magukkal hozták a játszószőnyegemet is, úgyhogy legalább ismerős terepen mozoghattam. Később még aludnom is sikerült rajta, de nem szaladjunk ennyire előre. Ajándékot is kaptam, mert igaziból a játszószőnyeget karácsonyra kaptam, de már előre odaadták, hogy sokat játszhassak vele, mielőtt kinövöm. Ezt mondjuk nem értem, hogy lehet egy szőnyeget kinőni? Sebaj, nem ez lesz az első dolog, amihez nem értenek a felnőttek. Meg kaptam még helyes rugdalózókat is meg mindenféle egyebet is, például jó kis zörgős rázókát. Mindent összevetve nagyon jól éreztem magam, mindenki játszott velem, finomat ettem, természetesen a kedvencemet. Mondjuk desszertnek hiába próbáltam mindenféle sütiket szerezni, mindig lenyúlták. Úgyhogy a sütiszerzést még a jövőre nézve fejlesztenem kell. Aztán hazajöttünk, és rápihentünk a másnapra. Értsd ez alatt, hogy Apával aludtunk, Anya meg nem mert mozogni (pislogni azért igen), hogy fel ne ébredjünk Apával. A kis lakás hátrányai.24-én reggel először fordult elő rövid életemben, hogy FELKELTETTEK REGGELIZNI!!! Nem is értettem. Jó, azért az Apától kapott tejcit nem utasítottam vissza, elvégre gyerek vagyok, nem hülye, de azért néztem kicsit bután. Aztán felöltöztettek megint a tegnapi csini ünnepi ruhácskába, ami már két hete állt a szekrényben, és valószínűleg többet nem is lesz már rajtam, legfeljebb Anya szülinapján, mert az most lesz és addig talán csak nem növöm ki. Szóval ünnepi puccparádé (amúgy nagyon csinos voltam), és indulás. Ez elmondva ennyi, valójában Apa hármat fordult a kocsiba, mert felhozott egy csomó mindent az autóból, hogy beférjenek az ajándékok. Aztán végül lementünk mi is és elindultunk.
Először a Mamához mentünk Budaőrsre (Ő Apa Édesanyja) és ott Karácsonyoztunk. Apáék előrelátóak voltak, és egész megint hozták a szőnyegemet, úgyhogy megint tudtam jól aludni. Úgyhogy a lényegre nem emlékszem, mert átaludtam, de amikor fent voltam, Apáék nagyon mosolyogtak, szerintem nekik is jó volt.
Aztán megint öltözés, indulás, most a Nagyiékhoz. Itt megint nagy sikerem volt, megint mindenki velem játszott, és láttam akkora óriási karácsonyfát, hogy el sem hiszitek. Elfoglalta a fél szobát, és mindenki csak kerülgette. Nagyi azt mondta, hogy a Keresztmami választotta, és már nem tudott mit tenni, hogy kisebb legyen, a Keresztmami viszont vigyorgott, mint a tejbetök, hogy ekkora fát sikerült szereznie. Igazából szerintem a Keresztmaminak van igaza, én is a nagy karácsonyfára szavazok. Igaz ugyan, hogy nem sikerült alábújnom, mert ott sok ajándék volt, de azért mindent bevetettem, hogy közelebb kerüljek a fához. Szerintem jövőre ez is jobban fog menni.
Megebédeltem (mivel még mindig Karácsony van, megint a fő kedvencemet kaptam, hurrááá), és aludtam is egy kicsit.
Aztán jött az ajándékozás. Nagyitól kaptam rengeteg bodyt, finom puha zoknikat, rugdalózókat, meg egy háromrészes nemtudommit, ami áll egy nadrágból, egy pulóverből meg egy kapucnis mellényből. Még állítólag nagy nekem, majd kiderül, hogy pontosan mi is ez, ha végre rámadják. És végre nem rózsaszín, már kezdtem azt hinni, hogy életem végig rózsaszínben kell majd járnom. Keresztanyáéktól meg kaptam egy órát, ami egy csíkos tigris valójában, csak a hasában óra van, és a falra lehet tenni, meg egy ugyanilyen tigrist, csak az finom puha és ölelni lehet és az ágyikómban lakik, meg egy nagyon helyes pizsamát, de még az is nagy. Hiába, akárki akármit mond, világosan látszik, hogy nőnöm kell, nincs mese.
Végül a nap utolsó programpontjaként felmentünk Nagyapához, és ott is Karácsonyoztunk. Nagyon tetszett, hogy a kandallóban valami nagyon meleg és világos izé volt, azt mondták rá, hogy tűz. Megint a szőnyegemen feküdtem, és megint aludtam egy kicsit - hiába, fárad az ember, na. Aztán kaptam tejecskét uzsonnára. Itt is volt ajándékozás, de én már megkaptam az ajándékom: egy ágyacskát, amiről itt írtam.
Itt is jól éreztem magam, különösen az a tűznek nevezett izé tetszett, no meg a naaagy fehér kutya, a Betyár. Igaz, hogy csak távolról, de azért Boldog Karácsonyt kívántam neki.
Mindezek után még hazamentünk, és beestünk az ágyba, illetve én előbb a kádba, aztán Anya ölébe (vacsora), és végül tényleg az ágyba. Apáék is kivoltak rendesen - most már én is értem, hogy miért. Mondjuk én annyira nem fáradtam el, igaz, hogy én mindenhol aludtam egy kicsikét.
Igazából minden nagyon tetszett, sokat játszottak velem, sokat mosolyogtam, szépek a Karácsonyfák és finomak a karácsonyi illatok. Azt hiszem, szeretni fogom ezt az ünnepet, csak majd megkérem Anyát, hogy csináljuk valahogy kevésbé fárasztóan.
P.s. A fotók egy része már megvan, de még majd jönnek a Nagyapától is!
Utolsó kommentek