...és sajnos most nem viccből, ahogy máskor szoktam. Olyankor ugyanis azt várom, hogy Anya azt válaszolja rá, hogy "kuc-kuc", hogy én egy jót nevethessek. Imádom, amikor ezt mondják nekem. De csak úgy magától, "üresben" persze semmit sem ér.
Szóval most sajnos igazából köhécselek. Nem sokat, de azért előfordul. Úgyhogy lehet, hogy megyünk doktornénihez.
Viszont az étvágyam, na az nem semmi. Ma például hagytam a cumisüvegben reggelinél, de ezt csak azért, hogy pótolhassam ebédnél. Tátogtam, mint a hal, csak hogy Anya nehogy abbahagyja a kaja számba történő lapátolását. Addig-addig tátogtam, míg végül két teljes üveges ételt meg nem ettem. Na ja, az egyik kedvencem, az almapüré-csirke-banán kombináció. Ez az egyik legfinomabb. Anya csak bámult, hogy hogy tudok ekkorát enni. Anya, figyelj jól, így.

Mindeközben belenőttem a macis együttesembe, amit Anya régi osztályfőnökétől kaptam. (Na ez az osztályfőnök dolgot nem nagyon értem, ha tudja valaki mi ez, világosítson már fel, kérem.) Lényeg a lényeg, hogy így nézek ki benne:
Sajnos az nem látszik, hogy alatta a body-m is ilyen macis, csak azon egy nagy macifej van, ezeken meg sok kicsi. A lábaimon is macis cipőcskék vannak. És van hozzá ugyanolyan nagymacifejes előkém is. Azzal ettem ma. Úgyhogy ma egy nagy medvebocs vagyok. Csak nehogy estére brummogni kezdjek, ahogy a Nagyapa szokott...