Székely Panna feljegyzései

Nna, végre rá tudtam venni Anyát, hogy írjunk. Illetve, hogy írja amit diktálok, amíg el nem felejtem, hogy mi minden történt.

Szóval, kezdjük az elején. A Nagy Ünnepi Rohanás előszele már megcsapott minket 22-én, amikoris engem kendőbe pakoltak, és együtt elintéztük az utolsó bevásárlásokat. Ezt végülis elnézem, mert kaptam több rakasz kaját, meg pelusokat (házi nevén tasak).

Karácsonyra (az még nem tudom, mi, de majd valaki biztos elmeséli) Nagypapától kaptam egy új kiságyat. Igazából a kiságy félrevezető név, mert elég nagy az ágy. Anya azt mondta, hogy még iskoláskoromban is jó lesz! Jó, jó, de kérem valaki árulja majd el alkalomadtán, hogy mi is az az iskola!

Ismerkedem a cumisüvegemmel. Ez köti le manapság a gondolataimat. Reggel és este finom meleg tejecske van benne, napközben meg langyos tea. Igaz, hogy napközben kisebb is, reggel közepes, estére meg egész nagyra nő meg a cumisüveg. Hogy miért változtatja a méretét?... (Amúgy kislestem, nem egy cumisüveg van, ami hol kicsi, hol nagy, hanem több van belőlük. Láttam, amikor Anya kinyitotta a konyhaszekrényt. Ott sorakoztak bent. És volt kicsi, közepes meg nagy is. Szóval mégsem gyorsan nőnek, hanem szaporodnak. A nagy az biztos az Apa-cumisüveg, a közepes lesz az Anya-cumisüveg, és a kicsi tutibiztos, hogy Panna-cumisüveg...)

Tudok vadászni. Gattitól tanultam, hogy kell. Odanyúl a prédáért a mancsával, toszogatja, pofozgatja, lökdösi, aztán a szájába veszi. Mármint a műegerét. Mivel nekem nincs műegerem, és kézközelben csak két távirányító volt, úgy gondoltam, hogy ezeken próbálom ki a frissen tanultakat.
Kiválasztottam a közelebbit (hehe), és nyúlkáltam érte, hörögtem, énekeltem neki, hogy jöjjön közelebb. Végül elértem, és nagy nehezen közelebb húztam. Megszereztem! Ekkor kezdődött a második felvonás. Nyomkodtam, lökdöstem, ütögettem, forgattam előlről hátra, hátulról előre, épp csak a szájbavétel nem mert, mert ott már a cumi tartózkodott. De már nem kell sokáig csiszolnom a tudásomat, mert szépen alakul.

Tudom, ez matematika, és ehhez még kicsi vagyok (Anya mondta), de azért a feladvány áll. Avagy a ma esti eseményeket kellene itt most feldolgoznom.

Első paraméter. Odáig oké, hogy éhes voltam. Eléggé, inkább mondhatni, nagyon éhes. Délután ugyan volt uzsonna, finom is volt és nem is volt korán, de nem ettem túl sokat.
Második paraméter. Fáradt is voltam, mert nem aludtam ma sokat. Nem mintha nem lehetetett volna, mert szegény Anya próbált altatni, de nem sok esélye volt, valahogy nem volt hozzá kedvem. Úgyhogy inkább játszottam, tanítottam a játékaimat cumizni, paskolni, meg nevetgélni. Határozott javulást mutattak délutánra. Viszont én rendesen belefáradtam.

Ma rájöttem valamire. Anyámnak pakolási fixációja van. Egyszerűen egész nap pakol. Innen oda, onnan ide, ezt, azt amazt. Elmagyarázom.
Például ma is kicipelt magával a konyhába, betett a hordozóba (ez is pakolás), hogy onnan nézzem, ahogy az edényeket pakol jobbról balra. Igaz, közben meg is törölgette valami habos ronggyal, de ez gondolom a lényegen nem változtat. Gondolkodtam, hogy minek kellett ezt nekem nézni, és arra jutottam, hogy rám akarja tukmálni ezt a dolgot, és minél előbb szeretné, ha megtanulnám. Minden nap szórakoztatja magát ezzel a edényesdivel. Hiába magyaráztam érthetően, hangosan ("tá-tá-tá-tá"), hogy sokkal jobb, ha inkább cumizik ő is egy kicsit, nem használt.

Nem tudom, Anyáék hogy vannak vele, de én nagyon nehezen viselem a fogacskáimat. Most akarnak kibújni, és nem hagynak nyugodni. Egy pillanatra sem. Folyamatosan fájdogálnak. Illetve nem is csak fájdogálnak, kifejezetten fájnak. Anya ma is bekente azzal a mázgával, és utána kicsit jobb lett. Bár ha nem a fogaim, akkor az ínyem, mindegy, de akkor is naaaagyon fáááááj!!! Oáááááááá! Oááááááááááááááááááá...

... és mint ilyen, megtanultam hason aludni. Ma reggel vettem észre, hogy ha leteszem a fejem, és elfordítom, akkor el lehet aludni. Úgyhogy gyorsan gyakoroltam is egy kicsit, és aludtam egy jót.

Meggyógyultam. De azért lekopogom. Szóval meggyógyultam, illetve csak majdnem teljesen. Már nem kell porszívózni az orromat. Ezt nem bánom. Nem is köhögök, csak mutatóba, hogy ilyet is tudok. Ezt sem bánom. Viszont kint hideg van, és ezért ma nem mi vittük Apát dolgozni. Ezt bánom. Nem szeretek a hordozóban ülni a nagy téli overallomban, de viszont olyan jót lehet nézelődni. Meg is kérem majd Anyát, hogy legalább a Keresztanyához sétáljunk be. Az nincs messze, és legalább nézelődhetek kicsit.
Apa azt mondta, hogy nem is baj, hogy nem vittük be, mert jegesek az utak. A Mazdán meg nincs téligumi. Mondjuk a babakocsin sincs, meg is kell kérdeznem Anyát, hogy így is tudunk-e menni, de azért nagyon remélem, hogy igen.

A mai nap elég mozgalmas lett. Reggel korán elindultunk, és elautóztunk valami nagyon messze, Csepelre. Szerintem már lementünk a térképről is. Végül megérkeztünk valahova, ahol sok-sok olyan kétkerekű valami volt, amilyennel Apa jár dolgozni, amikor Anyával nem mi visszük. Többre nem emlékszem, mert elaludtam, de valami nagyon jó lehetett, mert Apa nagyon boldog volt utána.
Aztán Anyával beszaladtunk ide szembe a Brendon-ba, mert már nagyon használtak voltak az etetőcumijaim. Kaptam szép újakat. Jó nagy lukakkal, csak úgy dől belőlük a tej. Végre kevésbé horpad be a homlokom vacsoránál. Megrendeltük a játszószőnyegemet is, már csak néhányat kell aludnom, és megkapom. Legalábbis Anya szerint. Jajj, már nagyon várom...

...és sajnos most nem viccből, ahogy máskor szoktam. Olyankor ugyanis azt várom, hogy Anya azt válaszolja rá, hogy "kuc-kuc", hogy én egy jót nevethessek. Imádom, amikor ezt mondják nekem. De csak úgy magától, "üresben" persze semmit sem ér.
Szóval most sajnos igazából köhécselek. Nem sokat, de azért előfordul. Úgyhogy lehet, hogy megyünk doktornénihez.
Viszont az étvágyam, na az nem semmi. Ma például hagytam a cumisüvegben reggelinél, de ezt csak azért, hogy pótolhassam ebédnél. Tátogtam, mint a hal, csak hogy Anya nehogy abbahagyja a kaja számba történő lapátolását. Addig-addig tátogtam, míg végül két teljes üveges ételt meg nem ettem. Na ja, az egyik kedvencem, az almapüré-csirke-banán kombináció. Ez az egyik legfinomabb. Anya csak bámult, hogy hogy tudok ekkorát enni. Anya, figyelj jól, így.

Háát, hol is kezdjem. Ma nagyon nehéz napom volt.
Éjjel folyamatosan felébredtem, fájt a fogam, elment a cumim, meg még a nyulak is fáztak a mezőn. Szóval borzalmas egy éjszaka volt. Hajnalban szegény Anya már háromszor is kivett a kiságyból, ringatott meg mindenfélét susmogott a fülembe, hogy segítsen, de nagyon nehezen sikerül csak megnyugodnom és visszaaludnom. Hatkor aztán megreggeliztem, kaptam friss toalettet és ruhácskát, de továbbra is nagyon nyomott voltam. Anya bolondozott nekem mindenfélét, meg játszott velem, meg sokat nyugtatott, de valahogy továbbra sem voltam a helyzet magaslatán.